Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Libetbánya szabad királyi és bányaváros története

erősítette. Elismerte ezt a kegyelmet Korvin Mátyás király is és 1465-ben beleírta oklevelébe, amelyet végül együtt a Zsigmond által kiadottakkal, 1496. június 15-én Lengyel Ulászló király is elfogadott és megerősített. — A libetbányaiak oklevelei, amelyek saját kiváltságjogaikat tartalmazták, akkor pusztultak el, amikor a csehek ezen a vidéken is garázdálkodni kezdtek. Az elpusztultak között voltak a királyoknak azon oklevelei, amelyek a tizedekre és a kamarahasznára vonatkoztak. Miután tehát kiverte a cseheket, gondja volt rá Mátyás királynak, hogy orvosolja a libetbányaiak veszteségeit. A tizedek dolgában Pozsonyban, 1482ben, az Úr mennybemenetelének ünnepe utáni vasárnapon adta ki oklevelét Péter, az esztergomi érsekség kormányzója számára, hogy mdniillik ő őriztesse meg szabadon és minden akadályoztatás nélkül a libetbányaiakat valamennyi régi jogaikban, szabadságaikban és szokásaikban minden embere és familiárisa, mdniillik a mondott esztergomi egyház rovásadó-szedői és dézsmaszedői ellen; s ezt azon oklevél alapján rendelte el, amellyel még Zsigmond király adományozta meg őket. Ami pedig a kamarahaszna alóli mentességet illeti, megdicsérvén a libetbányaiaknak a csehek kiűzésében tanúsított érdemeit és állhatatosságát, továbbá a fémek kibányászásában mutatott serénységét, „nemcsak a népeket, a lakosságot és Libetbánya közönségét, hanem a városnak a Zailerdorff és Schaiba falvakban lakó jobbágyait is a királyi kamarahaszna jövedelmének a megfizetése alól, miként a régi királyok, olyanképpen ő maga is újból és ismét örökre szólóan mentesíteni és megszabadítani kívánta.