Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

csupán a fém kiválóságára, hanem a szépségére nézve is sokféleképpen felülmúlja az egész Európa valamennyi fémpénzét. Nincs szükség szavakra ott, ahol maguknak a dolgoknak a tanúbizonysága van jelen: például az, hogy még a pogány népeknél is megtalálhatóak ezek a pénzérmék. Vane olyan hely tehát, ahová nem jutott el a körmöci arany? A legtökéletesebb formájú, gyönyörű szép aranypénzeken kívül egyébként jelenleg tallérokat, rajnai forintokat és fél forintokat is vernek itt. — De hadd mondja tovább Tollius, hogy miféle csodálatos dolgokat látott még a pénzverő műhelyben! „Megmutatták itt nekem a magyar lázadók vezérének, Thököly Imre fejedelemnek a címerét is, valamint egy aranypénznek, tudniillik a magyar dukátnak a verőformáját. A pénzérmének, amennyire emlékszem, az egyik oldalán ez a felirat állott: LVDOVICVS XIV. GALL. ET NAV. REX (XIV. Lajos, Franciaország és Navarra királya); a másik oldalán pedig ez: PATRONVS HVNGARIAE 1678. (Magyarország oltalmazója). Végül a címert a következő felirat vette körül: EMERICVS TÖKÖLY PRINCEPS, ET PARTIVM HVNGARIAE DOMINVS (Thököly Imre fejedelem és Magyarország részeinek az ura). Nincsenek erre a formára kivert pénzek és jóllehet szorgalmatosan kértem őket, hogy hadd vásároljak meg csupán csak egyeden darabot magamnak, nem voltam képes semmit sem megtudni különített épület szolgál, azért, hogy az összes munkálat folyamatosabb legyen.