Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

jutalomnak akkor pisetum ' volt a neve, ahogyan a törvény kimondja: „Nevezett kamaraispánunk a kamarahaszna fejében a bármelyik megyében kirótt és behajtott minden márkából egy garast vagy nehezéket az érsek úr emberének, egy másik garast vagy nehezéket pedig a tárnokmester úr emberének tartozik adni és fizetni". íme, az érseki pénzvám kiváló megerősítése! — Később pedig, II. Lajos király korában ez a két ember — tudniillik az érseké és a tárnokmesteré — külön-külön kezdett a pénzekre felügyelni: az egyik Budán, a másikuk Körmöcbányán.

1 Azt is olvashatjuk, hogy I. Ferdinánd király állította helyre ezt a törvényt és láthatjuk, 13 Vannak, akik azt állítják, hogy a pisetum szó bizonytalan eredetű. En azonban a magyar fiqet (latinul solvit) szóból vezetném azt le: azért, mert egy pondust — magyarul nehezéket — adtak minden egyes márka után sallárium gyanánt az érseki embernek; a sallánumot pedig a magyarok fizetésnek mondják. Ez a szó utolsó szótagjában mcgcsonkulván, a fi^et vagy piset szó alakult ki belőle, amely szó új végződést kapván, pisetum lett - gondolom én. De mindez csak okoskodás: a szó valójában francia eredetű, ahogyan azt másutt majd be fogjuk bizonyítani. M Az 1521. évi XIX. törvénycikkely a következőket mondja: „Nehogy a pénzverésből származó jövedelem, stb. Azért ő királyi felsége ama pénzek verői mellé állíttatta örök időkre szólóan Budán a tárnokmester úr hűséges emberét, Körmöcbányán pedig hasonlóképpen a régi szokásnak megfelelően és a másutt is szokott módon az esztergomi érsek pénzvám-szedőjét (pisetarius) bízta meg azzal, hogy ezek az emberek tartozzanak hűségesen vigyázassál lenni a pénzverésre, és hogy ügyeljenek őfelségének az ebből származó jövedelmeire, nehogy azokban csalárdság vag}' pazarlás történjék."