Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

Az érseknek is van saját gyűrűs-háza, de ez a ház nem rendelkezik mindazokkal a kiváltságjogokkal, amelyekről az előbb történt említés. Ezt az épületet közönségesen pénzvám-szedő háznak nevezik, azért, mert valamikor itt lakott az érsek pénzvám-szedője. Talán kedve szerint járunk el az olvasónak, ha Magyarország egyik köztörvénye alapján magyarázatot adunk arról, hogy miben is áll ez a dolog. - Köztudott, hogy a magyaroknál használatban lévő pénzek mintájára sok hamis pénzt hoztak be az országba, vagy vertek dtokban itt, bent a hamisítók — ahogyan ezeket a magyar jog nevezi, a falsariusók. Hogy ezt a veszedelmet eltávoztassák, a királyok — és mindenekelőtt I. Károly király azzal a különös törvénnyel, amelyről fentebb említést tettünk — rendelkezéseket hoztak a pénzüggyel és ami ezen alapult, a királyi kamara hasznával kapcsolatban. Károly Róbert király például eszerint a pénzverés jogát átengedte a kamaragrófnak — akkor Hippolit árvái várnagynak —; és hogy senki ne követhessen el csalást az arany- és ezüstpénzek verésében vagy a nemesfémek beváltásában, két bírót rendelt ki, akik teljes igyekezettel és a legnagyobb gondossággal felügyeltek mindezekre a dolgokra. Ez a két bíró pedig az érsek és a tárnokmester embere volt, ahogyan akkor nevezték őket. S hogy miben állott ezeknek az embereknek a feladata, azt magának a törvénynek a szavaiból tudjuk meg a legpontosabban: „Továbbá kamaraispánjainknak azokban a városainkban, ahol pénzeinket verik, két szekrényt kell tartaniuk,