Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

amelyek közül az egyikben az érsek úr és a tárnokmester embereinek a pecsétje alatt a pénzverésre használatos szerszámok legyenek elhelyezve, a másik szekrényben pedig ugyanennek a három embernek, mdniillik az érsek úr és a tárnokmester embereinek a három pecsétje alatt a pénzhez való öntött rudak legyenek őrizet alatt, az új pénzek nélkül; és ne lehessen azokat kinyitni úgy, hogy közülük valaki nincs jelen, sem a pénzverészeü munkálatokat ne lehessen gyakorolni. Azonképpen, hogyha kamaránk ispánja annak a két tanúbizonyságnak vagy azok valamelyikének a távollétében a zárakat és a pecséteket feltörvén, pénzt veretne, a tárnokmester mint hamisítót büntesse meg őt, oly módon azonban, hogy az érsek úr és a tárnokmester emberei ezt vallomásukkal bizonyítsák. Különösen akkor, amikor az ezüstöt olvasztják, mindnyájuknak személyesen jelen kell lenniük, és az érsek úr meg a tárnokmester emberei amaz új dénárjainkat ezek negyven darabjának az összeolvasztása útján hetenként vizsgálják meg, és azután így bocsássák vizsgálat alá az új dénárokat." — Károly Róbert királynak ugyanebben a törvényében az elmondottakon kívül az is meg van írva, hogy mi volt a üszte az érsek és a tárnokmester embereinek. Ezért és más munkákért pedig jutalmat rendeltek az érseki és a tárnokmesteri embereknek, amely 12 Latinul combustio, a németek pedig ezt die Probebnck mondják. Ennélfogva úgy gondoljuk, hogy ezek a nevezett emberek minden héten tűzben felolvasztottak negyven új dénárt, avégett, hogy megtapasztalják: megfelelő-e az ezüst, ezt a munkát akkor talán égetésnek — combustio — nevezték.