Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története
szen a fosztogatásra; ezeket Géczy István, Thököly udvarának egyik hadvezére vezette. És mit tehetett ez a szerencsétlen város, amelyet kettős veszedelem fenyegetett? Leszámolt tehát ennek a nagyon kapzsi embernek a kezébe négyezer darab forintnak nevezett ezüstpénzt — de még ezzel a bőkezűséggel is csak alig kerülte el a fosztogatás veszélyét. Az esztendő többi része is zsákmányszedésben telvén el, ismét csak új bajokba sodródtak a besztercebányaiak: hol a törökök, hol a magyarok vonultak a falaik alá és nem távoztak el előbb, csak miután a súlyos helyzetben lévő polgárok kielégítették a mohóságukat. És aligha szakadt volna vége ezeknek a jogtipró cselekedeteknek, ha báró Diepenthal, a Thököly szolgálatában álló német katonaság parancsnoka érett megfontolás után meg nem szállja a várost és valamilyen módon meg nem védelmezi a törvény nélkül kóborló katonaság beütéseitől. Eközben Jánoky Zsigmond, akit Thököly akarata a bányaügyek főigazgatójává tett — és akit közönségesen kamaragrófnak neveztek — kénye-kedve szerint osztogatta a kisebb városi és kamarai hivatalokat. Minden dolgot ilyen önkényeskedő módon végeztek és nem kímélték sem az egyházi, sem pedig a világi épületeket, míg végre Bécs ostromából megszaladván a török, november 5-én Thököly hívei is menekülésre vették a dolgot és elhagyták a várost, amellyel oly méltánytalanul bántak. Röviddel ezután megérkeztek a császáriak és legfőképpen a lengyelek, akik a katonai fegyelmet erősen elhanyagolván, maguk is nagy károkat okoztak volna a városnak, ha a Besztercebányán télire elszállásolt császári hadsereg főparancs-