Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

noka, Rabatha nem fékezte volna meg őket időben. A Thököly-hívek egyébként csúfos megfutamodásukért bosszút akarván állni, 1684. augusztus 6. napján, vagyis Krisztus színeváltozásának az ünnepén álnok módon megtámadták a várost. Háromszáz gyalogos katona állomásozott itt ekkor, mint helyőrség, akiknek parancsnoka a salmi ezredből való báró Pfcffersholm főstrázsamester volt. Sőt több, Zólyom vármegyei nemes ember is itt, a városban talált menedéket. Amikor tehát ezek észrevették, hogy az ellenség Majorfalva mellett szélesen elárasztja a mezőket és már a falakat fenyegeti, kettős csatarendben kivonultak a Felsőkapun át és szembeszálltak vele. A német katonaság a kapuhoz érkezvén, ott vett fel alkalmas védelmi állást, miközben a nemesek és a polgárok közül azok, akik a lovasok közé keveredtek, Benitzky Tamás alispán vezérsége alatt sietve csatát kezdeményeztek. Ekkor az ellenségnek egy másik hadrendje rejtekhelyéről előrontván — ezek eddig Rudlova mellett bújtak el —, részint hátba támadta a mieinket, részint pedig a falak alá jutván, a Felsőkapunál igyekezett betörni a városba. Mind a két részen igen nagy volt a veszély. Úgy látszott ugyanis, hogy a nemesek és polgárok kicsiny csapata nem fogja kiállni az ellenség kettős támadását. A német gyalogosok pedig, noha egyszer is, másszor is bátran visszaverték az ellenséges csapatot, elmozdultak a helyükről és kizárták magukat a városból. így állt a dolog a városon kívül; a falakon belül pedig a mindenfelől összeszaladó polgárok rettegésével és a fegyvertelen tömeg kiáltozásával volt tele minden. Ekkor Pfcffersholm, aki a városban maradt, segítséget so