Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

ban, mint az előbbieket; ez a dolog aztán olyan viszálykodásokra szolgáltatott alkalmat, amelyeket még nyilvánosan, az ország gyűlésén is tárgyaltak. A szlávok tudniillik ha vagyonukat tekintve nem is, számuk tekintetében azonban rövidesen utolérték a német polgárokat és nehezen viselték el, hogy az ő fajtájukból való embereket kizárják a városi hivatalokból, s úgy gondolták, igazságtalan dolog engedelmeskedni akkor, ha nem az övéik közül valók parancsolnak nekik. Es teljesen hiábavalóan szálltak szembe ezzel a németek, jóllehet volt nekik mivel megvédelmezni saját jogaikat. Az 1608. esztendőben ugyanis nemcsak azt engedték meg egyetemlegesen valamennyi szabad királyi és bányavárosban mind a magyaroknak, mind pedig és elsősorban a szlávoknak, hogy a városi jogokkal éljenek, hanem azt is, hogy tisztségeket kapjanak; a besztercebányai szlávok tehát makacsul törekedtek arra, hogy ezt a kegyelmet a saját javukra fordítsák. Ámde a németek ellenálltak, a régi királyok kiváltságait hozván fel védelmül a jogaik mellett, amely kiváltságokat soha nem vontak nyilvánosan vissza, sem pedig az ellentétes használat nem érvénytelenítette azokat. És a németek emez állhatatosságából következett, hogy inkább akarták a nádorispán ítélőszéke elé bocsátani ezt az ügyet, mintsem hogy elálljanak a kiváltságaiktól. Végül a kiküldött bírák, akik ezt az ügyet nyilvánosan megtárgyalták, úgy határoztak, hogy a haza törvényeivel az áll inkább összhangban, ha a németek érveit figyelmen kívül hagyva arra az álláspontra helyezkednek, hogy az 1608. évi XIII. törvénycikkely értelmében a szlávoknak joguk van hivatalokat elnyer(>')