Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

sősorban ez szította fel a magyarokban a rablás vágyát, olyannyira, hogy már el is határozták a vár és a templomok kifosztását. Az történt azonban, hogy amidőn már minden készen állott a támadásra, akkor Rédei az elvonulásra adott ki parancsot: vagy azért, mert elfogta a könyörület a város iránt, vagy pedig azért, mert másfelé szólította az események menete. Elhagyván tehát a várost, amelynek élére csekély őrsereggel Kovátsy Boldizsárt állította, seregét erőltetett menetben kivezette erről a hegyek által körbezárt területről; magával hurcolta azonban a szenátori rendből szedett túszokat is, akiket nem engedett hamarébb szabadon, csak miután kifizették értük a váltságdíj gyanánt kivetett pénzt. X.§ Ilyen csapás sújtotta tehát akkor a várost és úgy hallottuk, hogy csak igen nehezen heverte ki azt: vagy azért, mert polgárai megfogyatkozván, gyengébben került ki a veszedelemből, mint amilyen azelőtt volt, vagy pedig azért, mert újból fellángolván a polgárháborús küzdelmek, újabb csapások érték. Eddig az ideig a besztercebányaiaknál senki más nem nyerte el a város jogait, csak az, aki német volt és ráadásul ott is született: most arra kényszerültek, hogy kelletlenül ugyan, de mégis kiterjesszék ezt a kiváltságot, hogy legyenek, akik újjáépítik a várost. Ezért a polgárok számának a kiegészítése céljából bebocsátották a magyarokat és a szlávokat is, mégpedig az utóbbiakat sokkal nagyobb szám-