Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

hogy szétfutottak a Besztercebányát védő katonák, egy pillanatot sem késlekedve visszafordult az egész hadsereggel, amelynek vezére volt, s miután összecsapott azokkal, akik a menekülésből visszafordulva fel akarták tartóztatni, ismét megrohanta várost. A német katonasággal együtt menekülő polgárok pedig részint a szablyák élétől estek el, részint fogságba kerülvén, eladták őket a törököknek: azért mdniillik, hogy Rédei győzelmének jeles bizonyságai legyenek a pogányok előtt. Még füstölögtek a város romjai, amikor Rédei betört oda. Elmondani is nehéz, hogy mekkora volt akkor a magyar katonaság, de legelsősorban a hajdúk kegyetlenkedése. Bárki is került a szemük elé és bármilyen rongyokba is öltözötten, egyeden szál ruhában és a tűzvésztől kormos arccal kegyelemért könyörögve, rögtön kiváltotta dühöngésüket: az ilyeneket megfosztották a ruháiktól, azokat pedig, akik ellenálltak vagy rimánkodtak, pogány vadsággal lemészárolták: „.. .Crudelis ubique Luctus, ubique pavor et plurima mortis imago." [Mindenütt kegyetlen gyász, mindenütt rémület és a halál igen sok ábrázata.] - Bármi is menekült meg a tűzvészből, az a katonaság martaléka lett. Mindenütt betörték a boltok ajtaját, megásták a pincéket, a lakosokat pedig ütlegekkel és halálos fenyegetésekkel kényszerítették, hogy előadják, ami kicsiny vagyonkájukból megmaradt. Egyedül csak a vár volt még érintetlen, és teli fegyvertelen emberekkel. A polgárok közül is némelyek oda menekítették a készleteiket. Es legel-