Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

alsó kaput, kirabolta az ugyanilyen nevű városrészt, majd zsákmánnyal megrakodva visszavonulót fújt, magával hurcolván a város vezetőjét, Zalwein Györgyöt is. Alig szabadultak meg ebből a veszedelemből a besztercebányaiak, amikor ismét csak azt kellett látniuk, hogy egy újabb csapott le reájuk. Turóc vármegyéből ugyanis, a Hermanec hegy gerincein keresztül aláereszkedve az ellenségnek más csapatai siettek a város kifosztására. A kozákok, együtt a német katonasággal és a polgárok válogatott csapatával, Ulmanova falu mellett szálltak szembe ezekkel. Nyomban heves ütközet kezdődött, amely az ellenség számára volt szerencsétlen kimenetelű: ezek ugyanis inkább zsákmányolásra, mintsem csatára készülvén, hirtelen menekülésre fogták a dolgot, olyannyira, hogy még a Turóc megyebeliektől elragadott zsákmányt is a császáriaknak hagyták. Ara ez a győzelem bizony oka lett egy szomorú eseménynek, amelyről itt szólni fogunk. A katonaság ugyanis, mégpedig legelsősorban a németek, a zsákmánnyal kezdtek el törődni és fegyelmezetlen módon semmibe vették a vezérek parancsait. Olyan fpsztogatás következett ezután, hogy joggal mondhatnánk: nem a saját őrség tért vissza, hanem az ellenség tört be a falak közé. Ilyen súlyos csapást mérve a polgárok dolgaira, az őrcsapatok táborba vonultak és a várost otthagyták a szerte kóborló ellenség kényérc-kedvére. Eközben megadta magát a füleki vár, amely igen fontos szerepet töltött be a bányavárosok védelmében; katonái pedig, akiket részint Besztercebányára küldtek, részint pedig a többi bányavárosba, néhány alkalommal visszaverték az elbizakodott fosztoga-