Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

ugyanis hat birodalmi tallérba került ekkor, egy font kenyér pedig tíz magyar pénzbe. IX. § Azután beköszöntött a XVII. század és vele a városra egy újabb szerencsétlenség, amely az eddig látottak egyikénél sem volt csekélyebb súlyú. Az 1601. esztendőben ugyanis egy, a szokásosnál súlyosabb pestisjárvány tizedelte meg a város lakosságát: úgy tartják, hogy több ezerre rúgott azoknak a száma, akik e csapás következtében haltak meg. Ezután marhavész ütött ki, amely annál nagyobb kárvallást okozott, mennél jobban meggyengült a város ereje a minapi szerencsétlenség után. Az emberek és állatok lemészárlása volt ez. Majd 1605-ben úgy látszott, hogy az egész város is a végső pusztulásra jut. Felső-Magyarország ugyanis Bocskai vezérsége alatt új forradalmat kezdett a császár ellen gerjeszteni, és már az ország legnagyobb részét megfertőzte ez a lázadás, amikor egy szerencsétlen napon megérkezett a besztercebányaiak falai alá is. Kettős volt ez a veszedelem. Hogy ne maradjon védtelenül a város, a császáriak néhány csapat kozákot helyeztek ide védelem gyanánt. De amikor az ellenség megérkezett, ezeknek inkább a saját életükre volt gondjuk és nem a polgárokéra, s jóllehet lovas katonák voltak, gyáva állatok módjára a város falai mögött húzták meg magukat. Amikor megtörtént ez a dolog és már mind a két részről tárgyalások folytak a város kedvező feltételek mellett való átadásáról, az ellenség március 5-én áttörte az