Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

cebányaiak fejlődését: nem lehetett ugyanis, hogy egyszer János király, másszor pedig Ferdinánd ne kívánja meg nagyon ezt a virágzó várost, amely annál erősebben szenvedte a háború kegyetlenségeit, mennél jobban ment belső élete és mennél bőségesebb jövedelmekre tett szert a fémekből. Azután országgyűlést tartottak itt az 1542. esztendőben — ezt Ferdinánd törvényei árulják el nekünk. Ekkor ismét kibővült a besztercebányaiak szabadsága. Ferdinánd ugyanis a városnak adományozta az árumegállítási jogot és valamely más jogokat is, amelyeket később megerősített az utána következő királyok kegyelme. Több jelentős esemény ebben a században talán nem is igen történt, kivéve az azon a vidéken soha nem látott sáskajárásokat. A sáskák először az 1546. esztendőben érkeztek ide, majd 1547-ben, július hónapban ismét megjelentek és a város határát úgy elpusztították, hogy az ellenség sem tette volna alaposabban. A jövendölésekre fogékony emberek különféleképpen magyarázták ezt a természetfölötti eseményt. Egyesek azt állították, hogy a törökök vagy a tatárok támadását jelend, mások pedig azt mondották, hogy tűzvészt jövendöl. És senkit sem csapott be a csodajel. Az ellenség is nagy csapatokban árasztotta el ugyanis a vidéket, s később városunkban nem is egy tűzvész pusztított, amelyek közül a leggyászosabb az volt, amelyik 1555-ben tört ki. A város évkönyvei beszélik el, hogy ekkor a teljes alsó utca elpusztult, azzal a házsorral együtt, amelyik egészen a főtér közepéig terjedt. Ugyanez a sors várt az 1591. esztendőben a felső városra is, és ezt a tűzvészt egy majdnem elviselheteden éhínség követte. Egy véka gabona