Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

teni tudja még azt a csapást is, amelyik nem csupán egyetlen várost sújt, hanem egy teljes vidéket. Mindehhez járult még abban a korszakban a polgároknak az egymás iránt való kölcsönös segítőkészsége is, amelynek eredményeképpen a gazdagabbak saját vagyonukból önként és örömmel nyújtottak védelmet a közszükség ellen. Ez a mai szokás szerint már másképpen van: mennél gazdagabb ugyanis valaki, annál késedelmeskedőbb a szánakozásban, a közügyek megsegítésében. - E támaszok segítségével, amelyekről beszéltünk, rövidesen ismét felvirágzott Besztercebánya és ragyogóbb lett, mint amilyen azelőtt volt. A középületek és a magánházak ugyanis már nagyszerűbb módon épültek fel, legelsősorban a főtéren, ahol mindent szilárd munkával emeltek. Csak egyetlen dolog kisebbítette a város boldogságát: az, hogy úgy gondolták az emberek, elvesztek a kiváltságok, mivel csaknem mindegyik oklevél elégett a minapi tűzvészben. Ezért az új királytól, II. Lajostól 1516-ban — aid ekkor tízesztendős gyermek volt — kérelmezték azoknak a jogoknak a megerősítését, amelyeknek egykoron örvendtek; ámde csak akkor szerezhették végre vissza azokat, amikor többeknek a tanúvallomása alapján bizonyították a régi kiváltságokat. Ezért oly nagyon kedves Lajos király emlékezete a besztercebányaiak számára, aki tehát a városnak mintegy új alapítója lett és a kiváltságoknak bőkezű gyarapítója: ezek közül a kiváltságok közül azt mondhatjuk a legfontosabbnak, amellyel a magvaszakadási jogot a városra ruházta át. De miután Lajost Mohácsnál az egész hadsereggel együtt lemészárolták a törökök, sok akadály hátráltatta a beszter-