Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

kedtek, hogy ezek közül a falvak közül néhányat a joghatóságuk alá vonjanak. E falvak akkoriban a következők voltak: Sarufalva, vagyis Zamrzla, Szentantal, Szentjakab és Kostführerdorff — ezt az utóbbit azért nevezték el így, mert a bányászok számára a városból kiküldött élelmiszert szállította Úrvölgyébe és Altgebürgbe. Mivel ugyanis a polgárok közül a legtöbben fémbányászattal foglalkoztak és az egész hetet ezzel a munkával töltötték, hogy tehát ezek ne szűkölködjenek élelmiszerekben, azt e falu lakosainak a szolgálata révén eszközölték ki. A segítségnyújtásnak ezt a módját a királyok is törvényesítették kegyelmükkel, mivel belátták, hogy a bányászat támogatásának az érdekében és a közjövedelmek gyarapításának a céljából el kell azt fogadni. E falvakhoz később még más települések is járultak, olyannyira, hogy a besztercebányaiak uradalma már körülbelül hét falut számlál és kétségkívül még nagyobb is lenne, ha később köztörvény

5 nem tiltotta volna meg, hogy a szabad és királyi városok a falvakat és a pusztákat a joghatóságuk alá merészeljék vonni. VII. § Ilyen fejlődéssel növekedett a XIV. században Besztercebánya, majd gazdagodását tekintve még új gyarapodásokkal is. Bár a husziták csapatai, miután egyszer is, másszor is le5 Lásd I. Ferdinánd király 1542. évi V. törvényének a XXXIII. cikkelyét.