Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

győzték Zsigmondot, a hegyek ama rejtekei közé is betörtek és mindenfelé nagy pusztítást vittek végbe, majd megerősítették a váraknak alkalmatos helyeket: Besztercebányát azonban bántatlanul hagyták, talán azért, mert azt hitték, nem mérkőzhetnek a polgárok erejével. Annyi bizonyos, hiszen ama korszak emlékei is tanúsítják, hogy a polgárok vagyonát és számát tekintve sokkalta kisszerűbb Libetbányát kirabolta és tűzzel elpusztította ez a kegyeden népség. Később pedig a cseh Giskra is, aki Erzsébetnek, Albert király özvegyének a parancsára megkapta itt a főhatalmat, megkímélte a besztercebányaiakat, jóllehet ezek a hatalmában voltak: úgy gondolom, nem annyira azért tette, mert emberséges jóindulattal viseltetett irántuk — hiszen az egész vidéket végigrabolta —, hanem inkább azért, mert vagy előrelátó volt, vagy pedig a sors kegyelme óvta meg tőle a polgárokat. — Az ezután következő idők nemcsak az országot ajándékozták meg a legjobb királlyal, Korvin Mátyással, hanem városunkat is. O erősítette meg a besztercebányaiak szabadságát, amellyel addig háborítatlanul éltek, abban az oklevelében, amelyet 1465-ben adott ki — akkor, amikor a Schvechla vezérsége alatt lévő, az ama helyeket semmirekellő módon háborgató cseheket megzabolázta; sőt, annyira kedvelte ezt a várost, hogy - semmi kétség felőle - 1478ban hosszabb időt is töltött itt: ennek a dolognak a bizonyítékait még a mai nap is megtaláljuk a város levéltárában. A király mdniillik udvarának a főembereivel együtt a főtéren — amelyet circulumzk neveznek - szállt meg. A tér másik része felé a szabad kilátást a kereskedőház akadályozta, amely