Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

tehát abban a korban Besztercebánya területének a határai, és bizony, olyan messzire terjedtek e határok, hogy még lóháton is alig lehetett három nap alatt végigjárni azokat: e határvonalon belül feküdt ugyanis magán a városon kívül még tíz kisebb-nagyobb és egymáshoz képest különböző módon elhelyezkedett falu. Ma sem szűkebb a határ, ámde alá van rendelve a királyi ércbányászatnak, mégpedig legelsősorban az erdők, amelyek vágásának a joga jóllehet a besztercebányaiakat illeti, mégis azoktól függenek, akik itt a király nevében a bányászat ügyét irányítják: nem azért, hogy e dologban bármi is elvesszék a város jogaiból, hanem azért, hogy az erdőket ne pusztítsák szerfelett való módon a lakosok, s a bányák nagy kárvallására meggondolatlanul ki ne irtsák azokat. VI. §. Nincs miért kételkednünk abban, hogy miután a város ezeknek a legkegyelmesebb királyoknak az uralkodása alatt ilyen módon megerősödött, az azt körülvevő, a későbbi évszázadokban települni kezdett falvak is nagyobb lélekszámúak lettek. És mindezeket a falvakat többnyire a szászok népesítették be, akik részint mezőgazdasági munkálatokkal foglalkoztak, részint pedig a bányákban dolgoztak. A falvak elnevezése is azok német eredetére utal: Sachsendorff, Rudolphsdorff, Kostführerdorff, Mayerdorff, Deütschendorff — manapság ezt Nemcének nevezik —, és a többi. így tehát a saját ügyeik előrehaladásán fáradozó városlakók arra töre-