Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bélabánya szabad királyi és bányaváros története

városkát hatalommal irányították. „Ez a domb" - írja „egészen az akasztófáig nagyon gondosan meg van művelve; magam is láttam a rajta gazdagon tenyésző vetéseket. Történt pedig egyszer, hogy egy vádlottat, akire sok tolvajságot rábizonyítottak és aki be is vallotta azokat, kötél által való halálbüntetésre ítéltek. Ámde a helység bírája - aki még akkor is az élők sorában volt, amikor mindezt elmesélték nekem - látta, hogy a mindenfelől összesereglő nézők le fogják a lábukkal tiporni a teljes vetést, amely már nem volt messze attól, hogy egészen érett legyen; s erősen megrázta a lelkét e nagy kártétel lehetősége - a helység bírájának ugyanis saját földje volt ez a domb — és még egyszer átgondolván a dolgot, bölcsebbnek vélte, hogy inkább ama ember életére és tulajdon vetésére legyen gondja, mintsem a nézők igen kegyetlen vágyára — kiváltképpen, mivel sohasem kell hoszszasan gondolkodni egy ember haláláról. A halálbüntetés helyett tehát megelégedett a botütésekkel és elbocsátotta a nyomorultat, aki ezután kétségkívül a saját védelmező istenségei közé sorolta a vetések istennőjét is, megtapasztalván, hogy ez mennyire kegyes volt irányában." — Ilyen dolgokat írt le ez az utazó a bélabányaiak természetével kapcsolatban. S e példákat pedig könnyű lenne még tovább szaporítani, ha nem mentegetni akarnánk inkább ezeket az embereket, mint érveket hozni fel a természetük vagy neveltetésük hibái mellett.