Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bélabánya szabad királyi és bányaváros története

gem, hogy látogatást tegyek azon a helyen, ahol ilyesféle dolgok esnek meg. Düheim

7 egy kicsiny mezőváros, amely körülbelül fél mérföldnyire fekszik Selmecbányától és aranybányájáról nevezetes, jóllehet az nem valami nagy jövedelmű. Lakosai közül sokakat elcsúfít a golyva. A városka mellett, egy közeli dombon áll az akasztófa. Egyszer, amidőn egy olyan valakit kellett volna felakasztani e baljós fára, akinek akkora golyvája volt a nyakán, hogy az elérte vagy felül is haladta fejének a nagyságát, akkor az történt, hogy a kötélnek a hóhér által helyesen megkötött — legalábbis ő úgy gondolta — hurokja a lezuhanó test súlya miatt az előrébb álló golyván keresztül a halálbüntetésre ítéltnek a fején túlra csúszott, amikor letaszították a létráról, s így e szerencsétlen személy sértetlenül ért földet. E váratlan eseménytől a hóhér megzavarodván, a főbíróhoz és az esküdtekhez fordult, s így szólt: »Tekintetes uraim, életem során eddig még soha nem fordult elő velem ilyesmi!« Mire a golyvás lelkének csodálatra méltó együgyűségével hozzátette: »De velem sem!« És ez a szó üdvére vált ennek az embernek: együgyűsége miatt ugyanis visszaadták az életét." — A golyva következménye gyanánt történt tehát, hogy a jóindulatú végzet a javára fordította ennek az embernek a dolgot és így lett arra való ideje, hogy ismét észhez térjen. Amit pedig ehhez a történethez hozzáfűzött Tollius, abból kiderül, hogy ez az együgyűség nem csak a köznép természetét jellemezte, hanem az előkelőbbekét, valamint azokét is, akik e 7 Ez Dilna, amiből Di/be/mct csinált a szerzőnk.