Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

vizek, amelyek azt a bizonyos régi aknát elöntötték, gátat vetettek ennek a hatalmas igyekezetnek. Volt ekkor Bécsben egy bizonyos angol ember, akinek Potter volt a neve és aki atyjától tanulván meg azt, magával hozta ide a földalatti vizeknek a mély aknákból tűz segítségével és hatalmas csövön át történő kiszivattyúzásának a tudományát. Miután tehát az erre a célra szolgáló gépezetet Trautson herceg kertje mellett megépítette, azon kezdett gondolkodni, hogy áttelepíti azt az újbányái akna mellé. Sokat nyomott a latban, hogy azokban a gazdag ónbányákban, amelyeket Anglia Cornubia nevezetű tartományában művelnek, hatalmas költségek ráfordításával ugyan, de a legjobb eredménnyel alkalmazta az angol ezt a gépezetet — amint azt nyilvános tanúbizonyság-levelekkel is bizonyította. Miután tehát az udvari kamara megfontolta a dolgot, feladatául adta Potternak, hogy a lehető legnagyobb igyekezettel vigye véghez ezt a feladatot, s egyszersmind jutalmat is ígértek neki, ha ez az iparkodás a kívánságuk szerint sikerül. A gépezetet tehát, amelyet a besztercebányai kohókban öntöttek és kovácsoltak ki rendkívüli pontossággal a munkások, végül — ha jól emlékszünk — az 1722. esztendőben szállították oda ahhoz a régi aknához, amelyről beszéltünk; s ott csodával határos módon sikeres eredménnyel kezdett el működni. Akkora víztömeget emelt ki ugyanis minden egyes merítéssel, hogy aki nem látta saját szemeivel, aligha volt képes elméjével felfogni. De mivel azok a földalatti vízfelfakadások állandóak 7 Ezt az aknát németül Alí-S chachtnzk vagy A/t-Gebatmnk nevezik.