Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

voltak, a gépezet pedig rövid időn belül eltört, a víz könynyen a korábbi magasságáig növekedett az aknában, hiszen közben a gép nem működött. Azt mondhatnánk: mintha Sisyphus szikláját akarta volna felgörgetni a hegyre nagy iparkodással az erre a munkára alakult társaság,

8 hiszen az a víztömeg, amelyet több hed időtartam alatt kiemeltek a földalatti tóból, már egy rövid munkaszünet alatt is ismét visszatért oda. A munkások lelkesedésével együtt növekedett közben a hatalmas jövedelmekben való reménykedés vagy bizalom is: igen sokan voltak olyanok, akik óriási pénzösszegeken vásárolták meg még az igen kicsiny részesedéseket is. A részesedésnek ez a felvásárlása csupán a nyerészkedőknek használ, s annyira ment már a dolog, hogy kevés hiányzott ahhoz, hogy sokkal rosszabbá váljék ez az ügy még annál a bizonyos Mississippi-féle nyerészkedésnél is - ha szabad egyáltalán a kis dolgokat a nagyokkal összehasonlítani -, amely a minap kifosztotta Franciaországot. De később, amikor úgy látták azok, akik beléptek ama társaságba, hogy megcsalatkoztak reményeikben és sem a költségeknek nem szakadt vége, sem pedig a törékenyebb teléreknek nem mutatkoztak biztos ismertetőjegyei, sőt ellenkezőleg: ama régi feljegyzések is gyászos jövendőt jósoltak h (elcsen ennek a bányászati társaságnak - amelynek én magam is a tagja voltam - a tulajdonában volt ez a gépezet, amelyen a következő szövegű feliratot olvashattuk: „Tantac molis erat" |ilycn hatalmas volt]. — Oh, bárcsak ne lett volna! 9 A mi németjeink (Se Tbeik, a szászok pedig Kuchsen néven nevezték ezeket.