Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)
Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros
és eszéki 9 sikereit, vagy azért, hogy meghiúsítsák Susa szándékait - maguk mellé véve Újvárról való társaikat, elhatározták Bakabánya elpusztítását, mielőtt még megjelenik a németek hadserege. És így is történt a dolog. Bejutván ugyanis a városba, mindenkit, akit csak előtaláltak, korra és nemre való tekintet nélkül leöldöstek, s miután az egész városban kifosztották a házakat, a tetőkre tüzet vetettek és hosszú időn keresztül garázdálkodván, barbár kegyetlenséggel meggyilkolták csaknem az összes polgárt, miután nyolcvanat közülük rabságba hurcoltak magukkal — ez utóbbiak közé tartozott a szlávok lelkésze is, akinek Vietoris volt a neve. Aki pedig addig még megmaradt a szászok közül, azt gyalázatos módon elpusztították ebben a véres ütközetben, vagy pedig a legkegyetlenebb rabságba hurcolták. Szükségessé vált tehát, hogy a lakosság pódására beszivárogjanak a szlávok a városba: ez a serény nemzet, amelyet azonban inkább csak a két fajta földművelés - tudniillik a gabonatermesztés és a szőlőművelés — érdekel, mintsem az ércek bányászata. Ezekből a dolgokból következett aztán, hogy miután csaknem teljesen felhagytak a bányák művelésével, a hely bányavárosból mintegy parasztcsűrré változott. Alig maradt valaki ezután, aki a teléreket kutassa, ha nem számítjuk a városi vezetőség valamiféle előrelátását: ennek folyománya, hogy valamely kevés bányaművet még fenntartottak, nehogy a polgárok teljesen elveszítsék a bányavárosi jo9 A téli hadjárat során elfoglalta Pécset és felgyújtotta a nevezetes eszéki hidat - lásd Wagner, II. könyv, 143. oldal.
