Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

got. A bakabányai bányákról Tollius

10 tesz említést: „Bakabánya egy mezőváros, ahol sok arannyal kevert ezüstöt bányásznak, valamint tiszta aranyat is, amely vörös színű sziklában rejtőzik és abból úgy veszik ki, hogy a követ dorongokkal összetörik és felaprítják, majd pedig vízzel átmossák." - Vegyük ehhez Georgius Agricolát,

11 aki szintén megemlíti a bakabányai érc ezen kétféle tulajdonságát: azt is, hogy az arany ezüsttel van társulva és azt is, hogy mindkettőt vörös színű kőzet tartalmazza. Az elmúlt esztendőkben a besztercebányai urburáriusok egy társaságba léptek be, amelyet abból a célból szerveztek, hogy a bakabányaiak elhagyott bányáit minden iparkodással újból művelés alá vegyék: de mivel a dolog nem kevésbé volt költséges, mint amilyen módfelett nehéz és ráfizetéses a zúzóműveket hajtó vizek hiánya miatt, az egész erőfeszítés ismét csak félbe szakadt. A polgárok ennélfogva a paraszü foglalkozások mellett — amelyekről már szóltunk — ama csinált bort főzik gabonából, amelynek pálinka a neve, mégpedig hatalmas mennyiségben, hogy legyen mit eladás végett széthordani a közeli és távoli vásárokba, valamint a falvakba. A város egyéb alkalmatosságait így írta le Parschitius: „Van egy szép építésű temploma, amelyet bástya módjára falak vesznek körül. Mérsékelt jövedelmezőségű szőlőket művelnek e városban és bőségesen vetnek vöröshagymát, fokhagymát, "> V. Úti levele, 165. lap. " De natura fossilium, X. könyv, 364. lap és De veteribus et novis metallis, II. könyv, 404. lap.