Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

vadászhálóval tették volna —, s útjukat nagy lelkierővel bevégezvén, napszálltakor boldogan tértek vissza övéikhez. Sokkalta inkább nemtörődöm módon jártak el dolgukban azok, akik a Garamon túlra indultak. Mihelyt átkeltek ugyanis a folyón, elhatározták: reggelizni fognak, hogy erősebbek legvenek az útra. Ezért tehát nem messzire távolodván el a Garam folyó partjától, leheveredtek egy árnyas fa alatt, amely talán véledenül került az útjukba, s kibontották kenyérrel, sajttal és sült hússal megrakott tarisznyájukat. A reggelizés sokáig elhúzódott, miközben a Nap hevétől egyre melegebb lett az idő; ők pedig az egymással való beszélgetésbe belemerülvén, oly sokáig maradtak az árnyékban, hogy végül mindkettőjüket elnyomta az álom. Erősen elszunnyadtak tehát ezek a jámbor határkimérők és tovább aludtak, mint ahogyan azt az idő engedte volna, s csak akkor serkentek fel, amidőn már egyenesen nyugat felé hajlott a Nap. Ezt látván eszüket vesztve ugrottak fel: azért mdniillik; hogy a lehető legnagyobb utat tegyék meg az alatt a kevés idő alatt, ami még hátra volt a napból. Ámde csak alig egy vagy két dárdavetésnyi távolságra távolodtak el a Garamtól, amikor a Nap lenyugodott, és egyszersmind azt parancsolta ezeknek a reggelizőknek, hogy vissza kell fordulniuk. S bizony ennek a lustaságnak lett a következménye az, hogy míg a város északi irányban széles és módfelett tágas határú, addig a Garamon túl alig néhány holdnyi terület van csak hozzámérve. A polgárok pedig sohasem hallgatják méltatlankodás nélkül ezt a kis elbeszélést, amelyről erősen