Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Újbánya vagyis Királyhegy története

állítják, hogy csak a rosszmájú emberek gondolták ki — mások azonban tagadják ezt. III § A városnak a Garam folyóval észak felől szomszédos része hegyes-völgyes és nem kevésbé sivár, mint amennyire kietlen: három hegylánc foglal helyet ugyanis rajta. Azt, amelyik napkelet felé fekszik, Kuppának mondják; Füchsenhügelnek, vagyis, a kis rókák dombjának azt, amelyik napnyiagat felől nyúlik el; a déli irányt pedig a Taubenberg, vagyis a Galambhegy zárja le. A város határának a többi része, amely északi irányba esik, egy kavicsos völggyé tágul ki. A város fő utcája egy dombot foglal el, amely domb szelíden emelkedik délről észak felé, a két oldalán azonban meredek. Itt látható az a vendégház, vagyis kamaraház, amely — mint mondják - Mária királynéé volt: ez egy nagyon megvénhedett és csaknem teljesen elhagyatott épület. Az egyéb épületek — ha a városházát és a plébániát, amelyek szilárd módon vannak megépítve, nem tekintjük — falusias kinézetűek és ama vidék szokásának megfelelően fagerendákból vannak valamilyen módon összetákolva: legelsősorban azok, amelyek a völgyben szétszóródva vagy a hegyek oldalaira felkapaszkodva láthatók. Alig találunk olyan házat, amelyhez ne tartoznék alkalmatos módon kert is, egyik helyen nagyobb, másutt pedig kisebb. Ennek következtében az egész város amely egyébiránt mélyebb helyen fekszik — ligetes és sűrűn be van ültetve gyümölcsfákkal: mindez pedig ennek a félre-