Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

sabbakká lettek, s éppen ezért arra késztették a Rendeket, hogy gondoskodjanak a bányavárosok biztonságáról — ámde, ami csodálatra méltó, minden eredmény nélkül: az 1655. esztendőben

7 ugyancsak az országgyűlés által alkotott törvény erejével kellett végül ismét ötven lovast és ugyanannyi gyalogos katonát várőrség gyanánt rendelni az akkora már valamennyire megerősített városba. De ez a törvény sem ment foganatba és ezért az 1659. esztendőben" újra csak meg kellett ismételni, mégpedig nem minden panasz nélkül: „Tétessék már végre foganatba a Korponában elhelyezendő lovasokról és a Bakabányára rendelendő gyalogosokról szóló, előbb említett 1655. évi III. törvénycikkely." VI. §. És ezen késedelmeskedés, sőt inkább rest nemtörődömség alatt az történt, hogy Újvár elfoglalása után, az 1664. esztendőben a rosszul őrzött és csaknem tejesen fegyvertelen városra egy hirtelen rohammal a tatárokkal együtt rátörtek a törökök, miután levágták a kapuk őrségét és még azelőtt behatoltak oda, hogy a mieink segítséget vihettek és az ellenség visszaverésére egyáltalán összegyűlhettek volna. Susa ugyanis egy hadjáratot készített elő és már be is vette Nyitrát, innét akarván Léva ostromára vonulni, amikor a lévai törökök — vagy azért, hogy megbosszulják Zrínyi pécsi 7 A III. törvénycikkely. 8 A IV. törvénycikkely.