Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Libetbánya szabad királyi és bányaváros története

ezt a nevet érdemelte ki. Azoknak a szászoknak a javára írjuk ugyanis a város létrehozását, akiknek fentebb Besztercebánya megalapításának a dicsőségét tulajdonítottuk. De bárhogyan is áll ez a dolog, én mégis inkább azt hiszem, hogy ennek a helynek már azelőtt megvolt a saját neve, még mielőtt betelepültek volna ide a szász bányászok, s ez a név a szláv Lubietova volt: csaknem ugyanaz az elnevezés, mint amelyet a napnvugat felől szomszédos Lubcsa mezővárosnak adtak amaz ősi lakosok. — A városnak magának kicsiny a terjedelme; mégis rendelkezik azonban valamiféle kiességgel, amelyet a köröskörül magasodó hegyek látványának köszönhet. A hely természetére abból következtethetünk, hogy nem tűrheti a verebeket.

1 Némelyek a levegő éles voltát hibáztatják ezért, holott valójában a táplálék szűkösségét kellene okolniuk. A libetbányaiaknak alig vannak ugyanis szántóföldjeik: s ami van, az is termékeden és mindenütt a hegyek meredek oldalaira fut fel. — Mivel ezek az igen szapora madárkák mindenütt otthon vannak, a rosszmájú emberek csúfondáros történetté alakították át ezt a különös dolgot. Azt mesélik, hogy valaha régen száműzték a verebeket a városból, mivel ezek elpusztították a vetéseket; majd amikor ismét visszatértek, a törvény elébe szólították őket, azt a büntetést határozván el, hogy ha a jövendőben ismét ilyesmit merészelnének elkövetni, ahányat csak közülük ezen a gaztetten rajtakapnak, valamennyit lehajítják a to1 Mindez hasonló ahhoz, amit a Jáptó vármegyei Boca bányamezővárossal kapcsolatban megfigyeltünk.