Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

Körmöcbánya ezután egy évtizeden keresztül a gonoszságok színhelye lett - noha egyáltalán nem a saját bűnéből -, ahol a Rákóczi-pártiak a háború mozgató erejét készítették: tudniillik a rézpénzeket, a pénznek emez áldás nélkül valófajtáját verték, míg ezzel szemben az arany- és ezüstpénzeket a legkapzsibb módon elsikkasztották. Nem hallgathatjuk el ugyanis, hogy előbb a szabadság reménységével elvakítván a magyar nemzetet, a tömegek ama felbiztatói egyedül csak azon fáradoztak, hogy kicsalják hazájuktól az aranyat és az ezüstöt, majd pedig miután már jó gazdagnak érzik magukat, rögtön az Óperencián is túlra távozzanak. És bizony ez így is történt. Szétkergettetvén ugyanis egy, majd más csatában, már nem a szabadságot — amellyel, mint keresett ürüggyel ellenséges fegyvereiket leplezték — vigyázták, hanem a leggonoszabb módon összeharácsolt kincseiket: nehogy mdniillik azok a győztesek birtokába kerüljenek. Nehéz dolog fájdalom nélkül az emlékezetünkbe idézni amaz időszak viszontagságait, amelyeket mi magunk is láttunk és végig is szenvedtünk, s nehéz visszaemlékezni azoknak az embereknek az erkölcseire, akik csupán arra készültek, hogy a szabadság leggyönyörűbb színe alatt a végső romlásba taszítsák a hazát. Amit mdniillik Sollius Sidonius Apollinaris

60 Gallia provincia lakóiról elpanaszolt az ő Thaumastusának, az mind teljességgel reájuk illik. Egy ke60 Lásd az V. könyv VII. levelét a 347. lapon.