Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

hiányt: egyetlen régi aranyból tehát, hitványabb fémet vegyítvén hozzá, négy újat készítettek, egy birodalmi forintból hasonlóképpen négy forintot, a közönségesen dénárnak nevezett pénzérméből pedig garast vertek. És így foszlott szét a semmibe Körmöcbányának ama régi dicsősége, s miután a fizetés akadozott, Magyarország és egyszersmind Németország hitele is kisebb lett." — És alig mentette ki magát egynéhány esztendő alatt ezekből a nehézségekből Körmöcbánya, amidőn ismét visszatért a veszedelem, szokás szerint a visszatérő erdélyiekkel együtt. Rákóczy György volt az, aki támadó hadaival bejárta Magyarországot, s ő annál is kevésbé tartotta vissza magát Körmöcbányától, amennyivel nagyobb reménység ösztönözte az aranybányák elfoglalására. Ámde amilyen gyorsak voltak az általa szított mozgalmak, amelyek az 1644. esztendőben történtek, a várakozásnak megfelelően éppen olyan gyorsan el is csendesedtek, s a város nem sokáig volt ebben a szolgaságban — de nem is sokáig tudott ezután sérteden maradni, sőt ismét csak új veszedelem fertőzte meg. Az 1678. esztendő volt az, amikor Thököly Imre berontott ide. Ezt a dolgot úgy bocsátjuk közre, ahogyan a mi Tolliusunk megtudta Körmöcbányán a császári tisztségviselők elbeszéléseiből. A következőket írja: „Nem vonakodtak elmesélni, hogy ugyanabban az esztendőben Thököly Imre elfoglalván mindezeket a bányavárosokat, s rátéve a kezét arra az aranyra és ezüstre, amit ott talált, mindenkit arra kényszerített, hogy az ő pártjára esküdjék fel és mindenkit eskü alatt kapcsolt magához. Majd ahogyan később a császáriak visszafoglalták e város-