Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

okat, éppen úgy, miután a békét megkötötték, felváltva birtokolták azokat, megosztván jövedelmeiket. Az 1683. esztendőben pedig, vagyis e most folyó háborúnak a kezdetén minden ismét teljességgel elveszett; míg végre amikor Bécs felszabadult, a győzedelmes fegyverektől való félelmében Thököly elvonult innét és átengedte a császárnak a mindezen bányák fölötti teljes és korlátok nélküli birtoklást: olyan móddal azonban, hogy a következő egy-két esztendőre a bányák jövedelmeit részint vert ezüstpénzben, részint pedig a vert pénznek az okosan színlelt hiánya miatt a bányászkodáshoz szükséges eszközökben, erőszakkal és fenyegetéssel kikényszerítvén mindezeket a dolgokat, előre beszedte a magánbányák birtokositól és a császári bányák felügyelőitől, s így szomorú emléket hagyott hátra magáról ezekben az emberekben. A győztes császár ugyanis nem írta jóvá azt, amit előzetesen kifizettek Thökölynek készpénzben, hanem magának követelte az arra az esztendőre eső jövedelmeket is. A többi ő bölcsessége kegyelmesen elengedte, elfogadván annak értékében mindazt, ami épségben megmaradt és később a császár használatára jutott, s ami a bányák fenntartására elegendő volt." - Mindebből látnivaló, hogy kétszer vagy háromszor tért vissza ide tehát a bányákra leselkedő Thököly. És fentebb már elpanaszoltuk, hogy a minap kitört felkelésben is ugyanez a sors jutott osztályrészéül a városnak. Meg lehetne esküdni rá, hogy a zsákmányolás reménységétől feltüzelt tömeg oly sok támadásának