Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

tett bányaműveket. Hogy pedig ez a dolgoknak mekkora zavarával jár, azt azoknak is pontosan tudniuk kell, akik még sohasem látták a körmöci aranybányákat. És vegyük még hozzá mindehhez a városnak a szélesen elterülő alsóvárosok miatti, a védelemre alkalmatlan fekvését! Nem helyénvaló tehát a vádaskodás azok részéről, akik nem ismervén a veszedelmet, a fegyvertelen és az oly sok bányaművel körülvett városkának még a mi korunkban sem haboznak a szemére hányni az új dolgok iránt való törekvéseket. — Amidőn az 1606. esztendőben Bocskai békét kötött a császárral, a város ismét visszakerült ezen legkegyelmesebb uralkodó joghatósága alá, de bizony a bányáknak nem minden kárvallása nélkül. A munkásokat ugyanis elvitték innét a várak aláaknázása céljából, aminek következtében a legtöbb aranybánya művelők nélkül maradt. S miközben ez történt, a bányák közül némelyiket elöntötte a víz és ezekbe később csak nagy nehézségek árán tudtak bejutni a bányászok. Más bányákat pedig, mivel az alépítményeik meghasadoztak, végül csak őrületes munkával és költségekkel tudtak ismét járhatókká tenni. Ezeket az akkor elkerülhetetlenül szükséges munkákat azonban később kiválóan megjutalmazták az aranybányákból származó igen gazdag jövedelmek. Ha nem bizonyította volna be nekem egy alkalmatos módon hozzáértő szerző, akkor megesküdtem volna arra, hogy hihetetlen az itt következő dolog: Bocskai felkelésének az időszaka után, vagyis az 1606. esztendőtől körülbelül az 1610. esztendőig 30 garasban, vagyis egy bkodalmi tallérban számolták el a körmöcbányai aranypénzt; azok számára pedig, akik