Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

az urburáriusok szokásának megfelelően költségeket fektettek be a bányákba, csak 25 garasban számítottak be egy aranyat. Ez valóban jeles és szokatlan kiegyenlítése volt a korábban esett veszedelmes kárvallásoknak — és ha hosszabb ideig tartott volna, véleményem szerint a körmöci aranybányák minden bizonnyal megtöltötték volna arannyal az egész Magyarországot. Ámde amidőn Bethlen Gábor új mozgalmat indított, ismét csak új veszedelmekre jutott a város és jutottak vele együtt az aranybányák is. Ez a vihar újra és újra megismétlődő zivataraival három esztendőn keresztül tartott. Elkezdődött ugyanis az 1619. esztendőben és nem is szűnt meg előbb, csak amikor az 1624. évben megkötött békével befejeződött a háború. Erre az időszakra esett a pénzügynek a szokatlan és szinte teljességgel hihetetlen, Magyarország és a császár számára is egyaránt nagy bajjal járó, megzavarodott állapota, amely bizony maga után vonta a körmöcbányai pénz gyalázatát és hírnevének az elvesztését is. „A háború után" - írja Kazy

57 - „a hadviselés összes baja Magyarországé lett. Az éhínséget járvány követte, és akiket Mars dühössége megkímélt, azokat a ragályos betegségek ragadták el a legnyomorúságosabb halállal. A pénzügynek a hihetetlenül megzavarodott állapota pedig a kincstárnak a legbelsejét is megemésztette. Az aranypénzek értéke olyannyira megnövekedett, hogy egy aranyat tizennégy forintra értékeltek. De még így sem tudták pótolni a 57 Lásd Magyarország történetéről írott munkájának III. könyvét, a 218. lapon.