Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

hogy mit határozott el a lelkében. Miután a szavazatokat összeszámolták és kiderült annak a neve, akit a legtöbben jelöltek, akkor egy, csak nemrégiben bevezetett szokásnak megfelelően felkérik a császári és királyi kamara tisztségviselőit, hogy fogadják el érvényesnek a szavazást. Végezetül pedig, miután ezek a császár nevében jóváhagyták a választást, az új főbírót a szentegyházba — amely a főtéren áll — vezetik, mialatt a toronyban kürtök harsognak és dobok szólnak; itt meghallgatván azt a tanítást, amelyet a város papja tart nyilvánosan a közösségnek a helyes módon és a törvények előírásai szerint való kormányzásáról, a bíró esküvéssel kötelezi magát az Isten, a király és az állam iránti hűségre. Ekkor ugyanaz a pap az oltár mellett, a kórus tagjainak az énekével kísérve elénekli Szent Ambrus himnuszát és elmondja a szokásos könyörgéseket, miközben az ünnepélyesség növelésére az egész városban folyamatosan zúgnak a harangok. Majd visszatérvén a városházára, a főbíró fogadja a közösség szerencsés kormányzását célozó jókívánságokat, amelyeket a város jegyzője foglal össze előtte, oly módon, hogy egyszersmind finom elmésségének is bizonyságát adja. — Ez tehát a főbíró megválasztásának a szertartása, s ezzel csaknem teljesen megegyezik az a szokás is, amely által a tanács új tagjait megválasztják. Azt pedig nemigen tapasztaljuk másutt, amit ebben a városban figyelhetünk meg a tanácsosok gyászpompájával kapcsolatban. A holttestet ugyanis a legtekintélyesebb polgárok emelik a vállukra és viszik ki a temetőbe. A menet élén a két legalacsonyabb rangban álló tanácsos halad talpig gyászban, s köz-