Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

ben álló házba siettek, hogy énekeljenek és félretéve mindennapi gondjaikat, táncokkal vidítsák fel magukat. Nem járt nagy költséggel számukra ez a mulatság. Azon a kevés pénzecskén kívül ugyanis, amit azok adnak a muzsikusoknak, akik elsőként mennek táncolni a leányokkal, alig kell még valami egyebet is fizetni, mivel a testmozgástól támadt szomjúságukat többnyire tiszta forrásvízzel oltják. Ha pedig valaki bort vagy sert kíván, a leányok azzal is fizetség nélkül szolgálnak. Ennélfogva a sípok és hegedűk muzsikájára hirtelen sokan összegyűlnek." — Oh, ismét csak hol van már a vidám természet eme bizonysága, amelyet egy külországbéli ember figyelt meg, s amely ha tisztesebb dologból és cselekedetből származott, én bizony megbocsátom a tanult utazónak! A korszak bajos volta miatt azonban, amely reájuk nehezedik, a polgároknak, amint hogy a bányászoknak is, manapság már ridegebbek az erkölcseik. XVI. § A családok, amelyek Körmöcbányán virágoznak, jelenleg kevesebben vannak, mint egykoron — ahogyan a városkönyvek említik - voltak. Hiányoznak már mdniillik közülük azok, amelyek a várost elsőként megalapították: amaz új telepesek, akiket a legjobb királyok a szászok bányáiból hívtak be ide, hogy legyenek, akik szorgalmatosan végzik a munkát és nyereségesen foglalkoznak a telérek kibányászásával is. Ezekben a város számára vesződséggel járó munkálatokban egyformán könnyű út vezet az elszegényedéshez