Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

és a meggazdagodáshoz egyaránt, s akik gazdagodtak, azok nagyon gazdagok lettek, míg a többiek a végső szükségre jutottak: a bányászok megszokott terhe mdniillik, hogy ha nem rendelkeznek olyan szerencsével, amely nemcsak bőkezű, hanem állandó is, akkor amaz igen nagy kincseket még fényűzés és pazarlás nélkül is könnyen elvesztegetik oda, ahonnét korábban megszerezték. Amiképpen mdniillik az időjárás egyszer csendes és kedvező a talaj termővé tételére, másszor pedig rideg és mindent elpusztít, éppen olyanformán jelentkeznek Plutus földalatti adományai is: ahogyan mdniillik az egyszer ércektől duzzadó, másszor pedig ismét elszegényedő telérek magukkal hozzák. Ennélfogva nehéz dolog sokáig gazdagnak lenni a bányák jövedelmeiből: hacsak valaki nem éppen akkor vonul vissza a bányamunkától, amidőn leggazdagabbak a telérek és a pénzes ládák jócskán megteltek. Ámde, hogy milyen nehéz dolog így cselekedni a meggazdagodás utáni ama nagy vágyakozásban, azt nagyon is jól tudják azok, akik képesek önmagukra figyelni. Kielégíthetetlen reményeket hordozunk mdniillik a lelkükben, s miután az óvatosságot félretéve kergetjük ezeket, észrevesszük ugyan a hiányaikat, de közben elveszítjük mindazt, ami a birtokunkban van. — Térjünk vissza azonban a családokra. Ezek közé, az alfabetikus rendet megtartva, a következők tartoznak: a Freyseifen, a Lemoni, a Maschgo, a Mösz, az Ortl, a Peverelli, a Rosnaueri, a rothenfelsi Roth, a Schindler, a Schmidegg, a wohlgemuthsheimbi Schröter, s végül a Weisz család. E családok valamennyien nemesek és többnyire szenátori rendűek is, azaz tagjaik gyakran és is-