Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

nyaságot és esetlen erkölcsöket lehet megfigyelni: ezt azonban semmiképpen sem azoknak az orra alá kell dörgölni, akik jobb helyeken születtek. — Pompásan írja le Tollius

46 a városi ifjúság szépségét: „Amint a városba megérkeztem, azonnal nagyon kedves látvánnyal szolgált a szállásom mellett, az alsóvároson keresztül zászlóik alatt önmaguknak a fegyverben való gyakorlására induló városi ifjúság vonulása. A két kis csapat előtt haladt mindegyiknek a saját kapitánya, akiket az alkapitányok követtek, ezeket pedig - hogy semmi ne hiányozzék a méltósághoz — mindegyiküket a saját legénye; a zászlótartónak is volt ilyen segédje, ez a zászló végén lelógó foszlányokat emelte a magasba. Amint mondottam, ez a nem túlságosan nagy létszámú csapat a városi század volt. Egyébiránt azt bizonygatták nekem, hogy ha az alsóvárosokból is összegyülekezik a teljes katonai korosztály, akkor a létszámuk eléri az ezret is. Vasárnap volt, és ezért még pompázatosabb a város lakosainak az öltözéke. Laknak itt egyébként olyan magyarok is, akik ruházatukat tekintve több, mint fényűzőek." — Oh, hol van már a körmöcbányaiak pompája és fegyverviselésben való jártassága, amelyre akkoriban oly nagy szüksége volt a polgároknak, akiket mdniillik a Thököly-párdak a minap kifosztottak! — Tollius később megemlékezik a lakosok vidám erkölcseiről is: „Ugyanazon este" — írja — „a lakosok vidám erkölcseit is megfigyeltem: mind a két nemnek az igen nagy számban való egybegyűlését. Az emberek a szállásommal éppen szem4(

' Az annyiszor idézett helyen, a 171. lapon.