Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

gásban egyedülálló szellemességét tekintve egyaránt kiváló férfiút; a minden dicsőségre méltó Mátyást; s végezetül Illést, ezt a tanácsosi hivatalt viselt és elsősorban a bányászatban jártas férfiút. Nem szenvedhetjük el tehát, hogy némelyek — olyan túlságosan is okos emberek mdniillik, akik azt állítják, hogy csakis az ő tulajdon birtokukban van a jóindulatú Minerva — az ostobaság bélyegét süssék rá a körmöcbányaiakra. Az biztos, hogy mi magunk vernénk vissza kemény védekezéssel az ilyeneket, ha nem akadnának még mások is, akik szétszaggatnák a vádaskodás őrült vágyát, ha mi hallgatunk. Nem akarjuk egyébiránt eltitkolni, hogy sokan - és még talán többen is, mint óhajtjuk — vannak a köznép körében, akiknek esetében valamiféle szellemi tuJeromos három esztendőt töltött ott el különféle hivatalokban, utoljára pedig a part parancsnokaként - akit közönségesen StrandCapi/ai/mek mondanak - működött dicséretes módon. Majd úgy hozván magával a dolog, a hollandok hajóhadával Új-Batáviába utazott, ahol két esztendőt töltött. Onnét ismét visszatért a Jóreménység fokához és a parancsnokok nagy megelégedésére újból közhivatalokat viselve, még további három évet élt ott. Végül hazája viszondátásának a vágyától indíttatván, visszatért Hollandiába az övéihez, s amikor ismét az Indiákra akart utazni és éppen a hajóutat készítette elő Hamburgban, akkor ragadta el a halál. - Azért láttuk jónak mindezt ide szőni, hog}' álljon bizonyságul az utókor előtt: a körmöcbányaiaknak is megvolt a maguk saját Odysseusa. Ez a férfiú egyébiránt rendkívül feddhetetlen, jó erkölcsű és főképpen istenfélő ember volt: mindezeknek az erényeknek már akkor a bizonyságát adta, amikor még serdülő ifjúként a mi iskolánkban és kollégiumunkban nevelkedett.