Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

kiesebb elhelyezésére való alkalmatosság, ha lettek volna olyanok, akiknek tetszett volna ide tenni szerencséjük székhelyét. Az egyáltalán nem terméketlen gabonatermő földek művelésén kívül ugyanis a város még manapság is nem megvetendő hasznú szőlőművelést folytat, s ezen alkalmatossággal bizony a többi bányaváros közül egy sem rendelkezik, mivel meredek hegyek között fekszenek. Ne tagadjuk el azonban, hogy amikor szászok lakták, Bakabánya kiváló bányákkal bírt, amelyek jövedelmezőek voltak és bővelkedtek arany-, valamint ezüsttelérekben egyaránt. E bányákat részint bányásztársaságok, részint pedig a tehetősebb polgárok művelték, mégpedig annál nagyobb iparkodással, mennél többen voltak az olyan vendégek, akik ide költözvén, Magyarországra hozták a vagyonukat és azt a köz kiváló javára fordították. Az aranybányák közül a legjelesebb a Szent Jakab-tárna volt, amely kiváló jövedelmeket biztosított, amidőn iparkodással és akadályoztatás nélkül lehetett művelni: úgy hallottuk ugyanis, hogy szélesen és öblös hajlatokban mailt el és olyan nagy kiterjedéssel, hogy számos és jövedelmező bányaművet tudott magába foglalni. Hozzá hasonló jellegű volt egy másik tárna, amelyet Szent Györgytárnának neveztek, jóllehet sem építményeinek a terjedelmét, sem pedig a jövedelmeit tekintve nem ért fel vele. Mindkét tárnát kemény és ellenálló sziklába hajtották, s a kibányászott ércet a szokott módon olvasztották ki, ha jobb minőségűek voltak a telérek: ha azonban silányabbak, akkor zúzás és mosás végett előbb a zúzómalmokba szállították azokat. — Úgy tartják, hogy ezzel a jelleggel elég hosszú időn