Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Bakabánya – vagyis Buggantz – szabad királyi és bányaváros

ző történt: miután a selmeci bányák mind nagyságukat, mind pedig gazdagságukat tekintve megerősödtek, a munkások társaságába beléptek a bakabányaiak is, akik tudniillik szűkösebb telérekkel rendelkeztek. Bakabánya ezen túlságos és mérték fölötti mcjdon régi voltának a semmivé tételéhez még az is hozzájárul, hogy sem magában a városban, sem a határában nem maradt fenn mára semmi nyoma sem valamiféle régi bányaépítménynek - pedig fenn kellett volna maradniuk, amint hogy a selmecbányaiaknál bizony láthatóak is ilyenek, ha Bakabányát Selmecnél régebbi városnak akarjuk kikiáltani. III. § Mindazok a dolgok, amelyek Bakabánya kezdeteire vonatkoznak, még sokáig bizonytalanok lesznek: egészen addig, amíg a királyok oklevelei meg nem erősítik, vagy meg nem cáfolják őket. Ami pedig az új város fejlődését illeti, az lassú haladású kellett, hogy legyen, hiszen sem kiterjedésében, sem épületeit tekintve nem gyarapodott, miközben pedig ama saturnusi aranykor boldogította Magyarországot. En ezt a bánvák szegény voltának tulajdonítom, valamint annak is, hogy ezeket kisebb munkával lehetett művelni és a betelepülteket sem buzdították a városi jogok elnyerésére: pedig éppen ez az, ami a többi bányaváros esetében gyakran megtörtént mind a polgárok számának, mind a városi javaknak a jeles növekedésével. Pedig nem hiányzott volna a városnak a Selmecbányáénál és Körmöcbányáénál is tágasabb és