Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

Eddig a pénzvám-szedő háznak a leírása foglalt el bennünket. Azt pedig, hogy ezután a kincstárról, vagyis a császári és királyi kamaráról tegyünk említést, magának a dolognak a fontossága látszik megkövetelni. Ez egy, a Felső kapu felé, északnyugati irányban álló, tágas építésű

1 J ház, hogy jól megfeleljen a kapott nevének. Az épület homlokzata napkelet, s egyszersmind dél felé néz; maga a ház két szint magasságban emelkedik és e szintek közül az alsó a bányászok használatára szánt szobákkal van felszerelve. A felső szint lakás céljaira nagyon is alkalmatos szobákból áll, ennélfogva bennük lakik a számvevő, akit perceptornak is neveznek. Amennyi terület ezen az épületen belül megmarad, az egy tágas udvart alkot. Ezt az udvart bal felől a pénzverő műhely zárja le, amelyben több, egymástól elkülönített helyiség is található: ezekben folynak részint az ezüstnek a felolvasztására, részint pedig a pénzzé való verésére rendelt munkálatok. Megnézte ezt a házat — és bizony nem minden megfiA kamara ezen a kamarai épületen kívül több, a város telkein épített házzal is rendelkezik, amelyek neve a következő: a szabad - ahogyan mondják - serkorcsmáltatással bíró Veiwalt-Haus, az Ober- és U/tterZinwarth — valamikor talán Ziehwerck, mivel egy műhely van itt, amelyben az ezüstből öntött vesszőkből fémpénznek alkalmas lemezeket nyújtanak a víz által hajtott gépekkel -, a Handelstall, a Denhausel, továbbá a császári hámor, vagyis a Kayserliche Hammer, amelyet a bányászszerszámok gyártása céljából állítottak fel, a szénraktár, vagyis a Kohl Kram, végül pedig a betegek házikója, vagyis a Patienten-Hausl.