Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

esztendő táján — kezdették lerakni a város alapjait.

4 Hogy ezt állítsuk, arra több érv is vezet bennünket. Ezek közül a városbéli tanult embereknek a hagyománya mellett az a legfontosabb, hogy amidőn a Kálmánt követő királyok a már megalapított városnak kiváltságokat adományoztak, akkor nem úgy beszéltek róla, mint egy minap alapított városról, hanem mint egy olyanról, amelynek a kezdetei csaknem egykorúak magának az országnak a kezdeteivel. Nem tudom, vajon igaz-e az, amit az egyik barátom mondott el nekem: hogy tudniillik a város levéltárában megvan Kálmán király oklevelének valamely töredéke. Ha ez valóban így lenne, akkor egyáltalán nem kellene kételkednünk a város létrejöttével kapcsolatban. - Annyi bizonyos, hogy II. Géza király hívta be a szászokat Erdélyországba és azokat, akik ott letelepedtek, kiváltságokkal adományozta meg. Azt azonban nem tudom, vajon ezek közé a szászok közé kell-e sorolni a Kárpátok hegyei között élőket is? Hacsak talán azt 4 Túlzás az, amit Bombardius ír a Topographia rcgni 1 Iungariac című munkájának a 111. lapján: „A bányavárosok közül Körmöcbánya a legrégebbi; ennek a városnak a rendkívül gazdag bányáiban több, mint kilencszáz esztendeje bányásszák az aranyat és a többi értékes fémet". Ha ugyanis ez igaz lenne, akkor éppenséggel Nagy Károly korára kellene visszavezetni a körmöci bányák kezdeteit. Ha pedig ezt valaki hitelt érdemlően és minden kétséget kizáró érveléssel bebizonyítaná, én azt két karommal ölelném át. De úgy gondolom, hogy akkoriban csak hatalmas kiterjedésű, járhatatlan pusztaságok voltak errefelé. - Egyéb, ide vonatkozó dolgokat majd Selmecbánya történetében, a város kialakulásával kapcsolatban fogunk kimutatni.