Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Körmöcbánya város története

nem hisszük, hogy Kálmán király korától kezdve éltek itt szászok — mint ahogyan ki is következtettük. Ha ezt — hiszen valószínű — elfogadjuk, akkor azonban igazságtalanok leszünk a többi királlyal szemben: hacsak nem győződünk meg arról is, hogy ők szintén nagy gondot fordítottak a határokon belül élő szászok megadományozására és ellátására: leginkább azért, mert látták, hogy ez egy szorgalmas nemzet, és a mesterségek gyakorlásában sokkal inkább iparkodik, mint ahogyan az a magyaroknál szokás. — Később legfőképpen Károly Róbert király kedvezett a körmöcbányai polgároknak. És bizony fenn is maradt a város levéltárában az a különös jogokat biztosító oklevél, amelyet ő adott ki az 1328. esztendőben a polgárok számára. Azt pedig, hogy az ő uralkodása alatt milyen fejlődéssel gyarapodott a város, abból a törvényből tudjuk meg, amelyet az 1342. esztendőben bocsájtott ki Visegrádon. Ennek a törvénynek a bevezető szakasza a következőképpen hangzik: „Mi, Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya emlékezetül ajánlván a jelen oklevelünkben foglaltak által jelentjük mindazoknak, akiket illet, hogy főpapjaink és országnagyaink megegyező akaratából és az Ő tanácsukra fontolóra vévén hívünknek, Hippolit mesternek, árvái várnagyunknak s Lásd II. András kirájynak az erdélyi szászok számára kiadott kiváltságlevelét Toppeltinus Lőrincnél az Origines Transsylvaniáé című munkájának a III. fejezetében, a 16. és következő lapokon. Hogy pedig ez a legjobb király hasonló kiváltságokat adományozott a mi szászainknak is, afelől nem enged kételkedni bőkezű jóakarata, amelyet alattvalói iránt tanúsított. Lásd ismét Selmecbánya város leírását.