Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

tattunk rá ennek a hazai bajnak a forrására. Most az is az eszünkbe jut, hogy ama régi szászok, akik elsőként vándoroltak be is, Németországból hozták magukkal a gyűlölködés lángját. A vendek ugyanis, ez a módfelett gyűlölt nép, szomszédos volt a szászokkal, sőt egymással összekeveredve laktak; nyilván azt gondolták, hogy a szlávoknak, akikhez lakni jöttek, ezek leszármazottainak kell lenniük, mivel a nyelv is, amelyen beszéltek, csaknem teljesen hasonló volt és nem is alkalmazkodtak jobban a szászokhoz, mint ahogyan az a vendeknél szokásban volt. Ezért történt, hogy csúfolódásból die Windischenxiçk nevezték el ezeket, jóllehet nemzeti névvel szlovákoknak kellett volna hívni őket, mint akik nagyon különböznek a vendektől. Az ezekből a kezdetekből támadt és egészen a mi korszakunkig folytatódó gyűlölködés időről-időre újraéled, akkor is, amikor a legkevésbé sem alkalmas, mert azok az emberek, akik inkább a maguk, mintsem a közösség javát akarják, olykor a legtiszteletreméltóbb ürüggyel (a színlelés ugyanis minden bemocskol) táplálják és terjesztik is. Azt cselekszik tehát ezek az emberek, amiről úgy gondolják, hogy a saját pártjuk érdekének megfelel, a közösségnek azonban a legrosszabb szolgálattal vannak. — A besztercebányaiak erkölcseiben és szokásaiban egyébiránt igen sok van a városias választékosságból. A társas érintkezésben ugyanis udvariasak, az idegenekkel szemben pedig csodálatosan jóindulatúak. A vezető polgárok a borral és serrel való kereskedés útján tartják fenn és gyarapítják családi vagyonukat; a polgárok többsége pedig ipart űz: korábban jeles hasznuk származott ebből, de ma már ez