Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

sincs így a munkásoknak a mindenütt növekvő sokasága miatt. Igen nagy hírneve van a besztercebányai sernek, amelyet március hónapról — a régi szászok ugyanis elsősorban ekkor főztek sert - márciusinak

27 neveznek. Ennek főzésére nincs egyformán joga mindenkinek, aki rendelkezik a városi joggal. Azoknak a házaknak, amelyeknek már korábban ezt a szabadságot adományozták, meg van határozva a számuk; a főtéren és az utcákban mindenütt vannak ilyen házak. Mindegyiknek közülük minden héten egy-egy főzést engedélyeznek: több alkalommal azért nem lehet, nehogy kárt szenvedjen a többi, ugyanebből a jövedelemből élő ház. Ennélfogva azok, akiknek lehet ezzel foglalkozni és iparkodnak is, kiváló hasznuk származik belőle. - Régebben a besztercebányaiak hibái között tartották számon a fényűzést, ami — azt hiszem — azokból az időkből származott, melyek a bányákból befolyó jövedelmeket tekintve módfelett kedvezőek voltak. Tudunk köz törvényekről, amelyeket nem régen hoztak ennek a megfékezése céljából, és amelyekkel részint az öltözködés fényűző szabadosságát, részint pedig a mulatozások, főként a lakodalmak esztelen készületeit tiltják meg — hacsak talán nem késői már a takarékoskodás: Nil juvat amisso claudere septa grege. 27 A besztercebányaiaknak két fajta söre van. Az egyiket réginek nevezik, azért, mert csaknem fél éves: decemberben főzik ugyanis és a tavaszi hónapokban isszák ezt. A másikat újnak mondják, azért, mert az erjedés után rögtön és frissiben fogyasztják.