Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Bircher Erzsébet: „Egyedül a közhaszon kedvéért…”

1791-től újabb, s minden korábbinál nagyobb és kiterjedtebb vállalkozó csoportnak, a Wienerisch Neustädter Steinkohlengewerschaft-nak adta bérbe a város a bányát. Ennek, a Ferenc császárt is részvényesei között tudó csoportnak a megjelenése egy új korszak kezdetét is jelezte, nemcsak a brennbergi bánya, de a magyar kőszén bányászat történetében. Annak a ténynek a reprezentálója volt ez, hogy a szénnek kezdett kialakulni a valós piaca, amikor már nemcsak a hatalmi szó, hanem a racionális üzleti megfontolások is bányáik művelésére késztették a földek tulajdonosait. A 18. század végén megindult rendszeres és iparszerű szénbányászatnak ez a korszaka még a gyáripar teljes hiányáról, s arról árulkodott, hogy a szénbányászat főként helyi igényeket kielégítve működött. Ez az első periódus a dunai gőzhajózás megindulásáig tartott, mely előbb az esztergomi, majd a pécsi bányák termelését lendítette fel. A gőzhajózás volt az első jelentős kőszénfogyasztó. A gőzhajók megjelenése a Dunán minőségi változást jelentett az élet számtalan területén. Míg a lóval való szállításnál az Al-Dunától az út Bécsig három hónapig tartott, addig ez gőzhajóval nyolc nap volt: ez megváltoztatta nemcsak a közlekedés, de a piacok helyzetét is. 1836-ban az első nem bányászati hasznosítású gőzgép is megindult Knutzen Henrik gácsi posztógyárában. A magyar szénbányászatban az első gőzgép épp Brennbergbányán került beszerelésre 1840-ben. A 32 mély Rudolf-aknán szénszállításra és vízemelésre használták a 12 lóerejü gépet.

2 A brennbergi szénbánya eladási listája, 1827 Drinóczy György: Levéltárban Böngészet Sopron Megye ismeretéhez. 200-220.p. Kézirat a Soproni