Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)
Bircher Erzsébet: „Egyedül a közhaszon kedvéért…”
Megindult a vasútépítés, igaz a kiegyezésig csak kevés eredménnyel. Az 1840. évi XVII. törvény megnyitotta az utat a magyar gyáripar fejlődése előtt. Az óbudai hajógyár mellett a Valero testvérek selyemgyára, a Miesbachféle nagyüzemnek számító téglagyárak, a már gőzgéppel működő Hengermalom, az ennek a gépeinek gyártására szakosodott Ganz öntöde mindmind nagy szén fogyasztók voltak. Ám összevetve az európai számokkal, lemaradásunk még így is tragikus volt: 1847-ben Magyarországon alig egy tucatnyi gőzgép működött 130 lóerővel, Poroszországban kilencvenszer több gőzgép, százötvenszer nagyobb lóerővel. 1790 és 1840 között összesen negyvenöt gyáralapítás történt Pesten és Budán. A bányák működésnek értelmét a piac szabta meg, ám feltételeit a szükséges tőkeinvesztíció határozta meg. Nagyobb volumenű bányászat ebben a korszakban ott indult meg, ahol a termeléshez szükséges tőkét elő tudták teremteni, akár a kor egy-egy kiemelkedő vállalkozója, mint Miesbach, Dräsche, vagy a kincstár, vagy egy-egy befektetői csoport, mint a Duna Gőzhajózási Társulat. A korszak bányászati technikája alacsony színvonalú volt. A szenet többnyire kibúvásokon, a felszínen kezdték el termelni. A felszín alatti termelés esetén tárókat építettek, a víz elvezetésére és a szellőztetésre kis aknákat vágtak. A fejtést kézi szerszámokkal végezték, a szállítást eleinte emberi, majd állati erővel végezték. 1840-ig kellett várni arra, hogy a gőz erejét szállításra alkalmazzák szénbányában. Széntermelésünknek ez, a második korszaka a kiegyezésig tartott. Ebben a periódusban azonban jelentős változáson és fejlődésen esett át az iparág. Az 1850-es években a Habsburg Birodalom széntermelésének már 12-14%-át Magyarország adja. A robbanásszerű fejlődés azonban csak a kiegyezés után fedezhető fel. Míg 1868-ban 6 832 000 q szenet bányásztak addig, 1873-ban az országos vasútvonal kiépítésétől kapott lendülettől már 14 738 000 q-t. Magyarországon is elindult az ipari forradalom, egész Európában példátlan gazdasági fejlődést és alapvető társadalmi változásokat okozva. Ennek a fejlődésnek egyik főszereplője volt az akkor alig száz éves magyar szénbányászat, biztosítva az ehhez szükséges energiát. A magyar szénbányászat az első évszázadában eljutott a szénkibúvások esetleges felleléstől a tudatos kutatásokig, a leghatékonyabb bányászati technológiák, s szervezetek kialakításáig. Olyan nagyhatású vállalkozások jelzik ennek a korszaknak az eredményeit, mint a Dunai Gőzhajózási Társaság, a Magyar Alt alános Kőszénbánya Részvénytársulat. A kezdő lépések bizonytalanságain azonban az abszolutista állam tudatos gazdaságépítő szemlélete nélkül valószínűleg nehezebben jutott volna át a kőszén bányászatunk.
