Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Szabó László: A „Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat” tatai bányászatának előzményei

néhány méterre van a felszín alatt, csakhogy korábban senki sem akart azon a területen pincét építeni vagy kutat ásni. Ugyanez vonatkozik az alsógallai határban volt első külfejtés területeire is. A szénmedence átnézeti és földtani térképe Az 1950-es évek végén, '60-as évek elején az akkori „Tatabánya középső" vasútállomás környékén a sínpályát áthelyezték és a felszabadult pillérben lévő szén feltárására és ki- termelésére egy kis faácsolatú ereszke és egy ugyancsak faácsolatú léggurító készült. Az itteni müveletek során világosan látható volt (magam is tanúja voltam), hogy a széntelep mintegy 50-60 cm-rel fekszik mélyebben, mint annak az ároknak az alja, amelyből az 1870-es években a vasúti töltés anyagát kitermelték. Csak két ásónyom hiányzott és talán 20 évvel korábban is megindulhatott volna a bányászkodás. Valamit az Esterházyakról Tanulmányomban már két alkalommal is szóba került az Esterházy hitbizomány. Miután Tatabánya és környékének bányászata mintegy 200 éven át szorosan összekapcsolódott az Esterházy névvel, illendő szót ejteni erről a családról. Minthogy azonban az országnak nemcsak a legnagyobb földbirtokokkal rendelkező, hanem egyúttal a legterebélyesebb, legszerteágazóbb főúri családja volt, természetesen csak a legszükségesebbeket.