Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

Az elkövetkező évtizedekben a kincstár többször is kísérletet tett az ebedecfenyőkosztolányi lelőhely kiaknázására. Ezzel a szénnel a zsarnócai és a Selmecbányái kohóban is végeztek próbákat, de mindig közbejött valami, ami megakadályozta ennek a viszonylag jó minőségű szénnek a felhasználását: a földterület birtokosainak túlzott igényei, a lelőhely félreeső fekvése, a magas szállítási költségek, vagy pedig a kamara és a kincstári kohók tisztviselőinek érdektelensége az új energiaforrás iránt, amellyel végeztek ugyan különböző kísérleteket, de nem jutottak el addig, hogy azt folyamatosan ércolvasztásra alkalmazzák. Az a körülmény, hogy a kincstár nem mutatott kellő érdeklődést ennek az előnytelen fekvésű lelőhelynek a kihasználása iránt, lehetőséget nyitott a magánvállalkozók számára, akik viszont nem minden esetben voltak bányászati szakemberek. Ennek az lett a következménye, hogy a bányalétesítményeket nem szakszerűen építették meg (pl. görbe járatokat vágtak, ami később lehetetlenné tette a termelés korszerűsítését, s ez lett az oka annak, hogy a lelőhelyen felhagytak a termeléssel. A lelőhely feltárása az ebedeci és a fenyőkosztolányi bányákkal kezdődött. Tekintettel arra, hogy egy olyan szénmezőről van szó, amely két település külterületén fekszik, együtt fogjuk azokat említeni. Ennek a lelőhelynek a geológiai viszonyait több szakember is vizsgálta. A 19. század végén Vígh D. Gyula, a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa, Varga Lajos bányafőmérnök és Dr. Fonó Béla állította össze a „Geologische Beschreibimg des Jedlover Kosiolanyer Kohlenbergbaues" című szakvéleményt. Dr. F. Schafarzik a „Das Fenyő Kosiolanyer Braunkohlenvorkommen in Komitat Bars" című munkájában a Viktória bánya szén vagyonáról és annak kitermeléséről értekezett. Dr. Papp Károly „A magyar birodalom vasércz és kőszénkészlete" című munkájában vázlatosan ezzel a bányával is foglalkozik. A későbbi geológusok közül mindenek előtt A. Cechovic-ról és A. Huplíkról kell említést tenni. Varga L. mérnök a szénlelőhely kiterjedését a III. szint irányában 500 méteresre, a III. szint vetődése alatt pedig 100 méterre, s a kitermelhető szénréteg vastagságát 1,5 méteresre becsülte. Az ennek alapján végzett számításai a szénkészletét 750.000 q-ra becsülték, amelyet 70%-ban tartott kitermelhetőnek. Varga L. szerint a lelőhelyről ezen túlmenően a III. szint alatt további 500.000 q az e szint feletti régi pillérekből pedig 1.000.000 q szenet lehetett volna kitermelni. Varga L. mérnök tanulmánya alapján Dr. Vígh J. és Dr. Fonó V. távlati tervet dolgozott ki, amelyben azzal számoltak, hogy a lehető legrövidebb időn belül további kutatások kezdődnek a szénkészlet mennyiségének megbízható megállapítása céljából. A tervben azt javasolták, hogy a Viktória aknában vájjanak további járatokat, a felszínről pedig végezzenek újabb, 150 méteres mélységig lehatoló kutatófúrásokat. Ezen kívül javasolták földalatti kutatófúrások elvégzését is a szénlelőhely talapzatába annak érdekében, hogy megállapítsák, nem tartalmaz-e további, régebbi