Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

keletkezésű szénrétegeket. Dr. F. Schafarzik egy 1918. szeptember 9-én kelt szakvéleményében leírta, hogy az átlagosan 24° dőlésszögű szénréteg délről észak, majd délkelet felől északkelet felé halad, s azt az Uherlo és a Celár (Celár) hegynél piroxenikus andezit kiömlések szakítják meg. Javasolta a szénlelőhelynek a Viktória aknánál lévő vetődéstől Módos irányában 750 méterre való követését, s azt feltételezte, hogy a lelőhelynek ezen a részén, ahol a szénréteg 500 m széles és 2 m vastag, 7.500.000 q szénkészlet található. Ezen kívül azt javasolta, hogy az aknából vájjanak egy járatot észak-kelet felé a szénréteg irányába. A lelőhelynek ezen a részén szintén 7.500.000 q szénvagyont feltételezett. Végezetül javasolta a szénlelőhely kiterjedésének pontosítását a Cselár hegy felé, ahol feltételezése szerint 1.250.000 q szénkészlet található. Dr. F. Schafarzik a Viktória bánya kitermelhető teljes szénkészletét 17.250.000 q-ra becsülte. Véleménye szerint ezt a készlet még tovább is lehetne növelni a szénréteg alsó, palásodott részének kitermelésével, amelyet eddig egyáltalán nem bányásztak. Ezek a becslések azonban túlságosan optimistának bizonyultak, mert nem került sor az idézett szakemberek javaslatainak olyan terjedelmű megvalósítására, hogy a bányaüzem rentábilisan működjön. A kitermelt zónákban két szénréteg alakult ki, amelyek 0-20 m távolságra vannak egymástól, tehát egyes helyeken egymáshoz kapcsolódnak. A felső szénréteg vastagsága 3 és 5 m között változott, míg az alsó szénréteg vastagsága kb. 3 méter volt. A szén minősége gyengébb, fűtőértéke kisebb, hamutartalma pedig magas volt. Az egyes rétegekben található szénpadok is eltérő minőségű szenet adtak. Az alsó rétegben található szénpadokból nyert szén fűtőértéke pl. 2.000-2.800 kcal/kg, hamutartalma 38,02-32,88%, víztartalma 25,70-22,39%, kéntartalma pedig 1,44-1,48% között mozgott. A felső rétegben található szénpadokból nyert szén fűtőértéke pl. 1.800-2.800 kcal/kg, hamutartalma 29,99-35,87%, víztartalma 20,54-25,50% volt. A minőségi eltérések horizontális irányban is nyilvánvalóak voltak, ami teljesen természetes volt, mivel minden egyes helyen más és más volt a széntelep jellege. A szénkészletét tartalmazó produktív rétegek csak enyhén voltak gyűrődöttek és azokat a vetődések sűrű hálója szabdalta át. A rétegek alapvetően északnyugati kiterjedésűek és nyugati irányban 10-20° -os a dőlésük. A vetődési síkoknak nagyjából észak-déli a fő iránya. Ezen kívül a vetődések egy másik csoportja keresztezi a fő vetődéseket. Miként arról a bevezető részben már szóltunk, az ebedeci szénnel a 18. században végzett kísérletek nem vezettek el addig, hogy ezen a lelőhelyen megkezdődjön a rendszeres termelés. A rendszeres termelés csak a 19. század közepén indult be. A Besztercebányai Kerületi Bányahivatal által kiadott művelési engedélyek nyilvántartókönyvébeirolvasható, hogy a Viktória néven bejegyzett, négy dupla bányabirtokból álló bányatelek területe 360.931,2 m

2 tett 2

1. kötet. 41.p.