Bircher Erzsébet szerk.: Egyedül a közhaszon kedvéért - Tanulmányok a 250 éves magyar szénbányászat tiszteletére (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 2. Sopron, 2003)

Ivan Herčko – Eugen Kladivik: A szénbányászat története a mai Szlovákia területén 1919-ig

Ivan Hercko - Eugen Kladivik A szénbányászat története a mai Szlovákia területén, 1919-ig A mai Szlovákia területén fellelt szénleletekről már a régebbi korokból is előfordulnak szórványos híradások, de csak al7. század hetvenes éveitől vannak utalások a szén ipari méretű kitermeléséről. A szénmezők első céltudatos felkutatására irányuló lépések a 18. század harmincas éveire esnek. Az angol Isaac Potter gépész 1722-ben az Újbányán (Nová Bana) építette meg az első gőzzel hajtott, fatüzelésü, atmoszférikus vízkiemelő szivattyút (tüzgépet). A szerzett tapasztalatok alapján a Selmecbányái ércbánya-körzetben még további 6 tüzgépet építettek. Ezeknek a gépeknek a tüzelőanyag (fa) fogyasztása meglehetősen magas volt. Ezért a Selmec környéki bányavidéken megnőtt az igény a szénlelőhelyek feltárása iránt. Ezeket a törekvéseket a bécsi Udvari Kamara is támogatta, s 100 arany jutalmat ígért annak, aki szenet talál, és azt eljuttatja a Selmecbányái kohónak. Először ennek a felhívásnak köszönhetően hívták fel a figyelmet a Nyitrabánya (Handlová) térségében található szénmezőkre. A bécsi Udvari Kamara további szénlelőhelyek felkutatását ösztönözte azzal, hogy 1751-ben az összes alárendelt hivatalának elrendelte a szén- és tőzeglelőhelyek felkutatását, valamint Az Isaac Potter féle újbányái tűzgép kísérletek folytatását ezekkel a első, 1724-ben készült rajza tüzelőanyagokkal. A Kamara 1766-ban 100 arany jutalmat ígért mindenkinek, aki szén-, vagy tőzeglelőhelyet talál. Ugyanebben az évben nyújtották be az erdőbábonyi (Badín) szénlelőhely kiaknázása iránti kérelmet. 1768-ban végezték el az első feltárás az ebedeci (Obyce) szénlelőhelyen. A 18. században már ismert volt a mai Szlovákia területén található valamennyi jelentősebb szénlelőhely, de ezek rendszeres kitermelésére ekkor még nem került sor. A Habsburg-birodalomban, a kőszén hosszú ideig nem tartozott a fenntartott ásványkincsek közé. Bécsben csak 1782. április 2-án született meg * A tanulmányt Benyó Pál fordította szlovákról magyarra